GYÁSZ:Az utolsó interjú Lehoczki Lászlóval, Mancs gazdájával...
Lehoczki László és Mancs mindig is elválaszthatatlanok voltak egymástól. A világhírű Mancs már jóideje nem lehet közöttünk, és most szeretett gazdája is csatlakozott hozzá, a szivárványhídon túlra. Sajnos már nem lehetnek velünk, nem lesz több találkozás, de az általuk megmentett életek és hőstettek emléke soha nem fog feledésbe merülni - ahogyan ők maguk sem.
Lászlóval és az általa vezetett Spider Mentőcsapat munkájáról, és természetesen ikonikussá vált kutyájáról egy 2019-es akciója után beszélgettünk - akkor még nem tudtuk, hogy ebben az életben utoljára…
Az Ecowian csapata ezzel a munkásságát és profizmusát bemutató interjúval búcsúzik Lehoczki Lászlótól.
Utazzunk kicsit vissza az időben. Milyen érzések kerítik hatalmába, amikor Miskolcon, Mancs szobránál jár?
Az életről tudomást kell venni, van a születés és utána az elmúlás. Mancs a szobra képében mindig itt van velünk, és nincs olyan nap, amikor ne kerülne szóba. Civilben betegszállítással foglalkozunk, és a munkánk során rengetegen kérdeznek felőle. Mancs személye, a tudása a védjegyünkké vált, és lehet, hogy a Spider Mentőcsoportot kevesebben ismerik, de az ő nevén keresztül eljutunk az emberekhez.
Búcsúznak a helyiek: Lehoczki László köztiszteletben álló személy, igazi példakép volt
Úgy gondolom, hogy Mancs azért volt a szakmájában kiemelkedő, mert imádta a munkáját és erre született. Az ő idejében sajnos rengeteg katasztrófa volt, ahol már fiatalon akkora rutinra tett szert, ami az egész munkásságára kihatott. Ebben az időszakban még nem volt bevett gyakorlat a romkutatás, a helikopteres mentés, vagy a nyomkövetés gazos területeken, és ő honosította meg a vízbe fulladtak helyének beazonosítását. Mancs meghaladta a korát, a magyar mentőkutyázás alappillérévé vált, a rengeteg sikeres bevetésével egyfajta példakép is a kutyás társadalom következő generációinak.
Mi volt az a plusz, amitől Mancsot a legjobb keresőkutyaként tartották számon?
Szerintem ő volt minden idők legjobb keresőkutyája, megkérdőjelezem, hogy lesz még valaha egy olyan állat, aki ezt a munkabírást és eredményességet tudja produkálni. Úgy gondolom, a mentések során a valódi pluszt az emberi tényező jelenti: az eb körülbelül 20%-ot tesz ki, míg a humán képesség és tudás 80%-ban van jelen. Kicsit olyan ez, mint az autó és az üzemanyag kapcsolata, ahol esetünkben az állati segítség képezi az üzemanyagot. Ez csapatmunka.
Talán már az egész világ halott Mancsról, de a Spider Mentőcsoportot még csak kevesen ismerik. Kérem, mutassa be őket, kicsit meséljen arról, mire specializálódtak!
1991 óta működik a miskolci kutyás - speciális mentőcsoport, 1996 óta már Spider néven. Korábban csak kutyás részlegünk volt, és szinte kizárólag személykeresésekkel foglalkoztunk, 1996-tól vontuk be a portfóliónkba az alpintechnikát, a búvártechnikát, a műszaki mentést, a statikai felderítést, orvosokkal, informatikusokkal, rádiósokkal, műszaki személyzettel karöltve. Így már bármilyen mentési feladatot képesek vagyunk ellátni.
Leggyakrabban milyen esetekhez hívják Önöket?
Ez nagyon változó. Ahogy az előbb említettem, sokrétű a munkánk. Elsősorban katasztrófákra szakosodtunk, azon belül is az extrém esetekre: árvizek, hóhelyzet, személyeltűnések, de a vagyoni mentés, sőt állatmentés is előfordul. Minden időszaknak megvannak a sajátosságai: nyáron a vízi balesetek, a kirándulások jelentik a veszélyforrást. Az idős embereknél demencia, vagy az agyérelmeszesedés esetén a frontok okozta „menési kényszer”, a karácsonyi időszakban pedig az öngyilkosok száma ugrik meg. Ebből adódik össze az éves munkánk, nálunk olyan, hogy pihenőidőszak, tulajdonképpen nincs is.
Mit tart a Spider Mentőcsoport legfőbb erősségének, legnagyobb eredményének?
18 orszagban jártunk különféle természeti katasztrófák helyszínein segíteni, ezen felül 6 európai országban vettünk részt gyakorlatokon az elmúlt évek során. Évente 100-150 mentésünk van, hívtak bennünket földrengéshez, dolgoztunk sárlavinában, hólavinában, vagy éppen cunami után. A sok nemzetközi elismerés mellett 2015-ben az Európai Uniótól kaptunk egy polgári díjat, amire nagyon büszkék vagyunk. De emellett sok pozitív visszajelzés érkezik magánemberektől is a személyes találkozások, bemutatók alkalmával - ez szintén melegséggel tölti el a szívünket.
Milyen fajtájú kutyája/kutyái vannak most, hogy hívják őket?
Jelenleg három kutyám van: IQ, a tizenegy éves golden retriever, King, a hatéves németjuhász, és végül a fiatalság, a másféléves Hope. Mindegyik kutya az őt legjobban jellemző tulajdonságáról kapta a nevét, akárcsak Mancs, aki annak idején folyamatosan a lábával jelezte nekünk, amikor szeretett volna valamit. IQ nagyon okos, King valódi királyi jellemmel bír - állandóan felemelt fővel mászkál -, Hope pedig minden megmozdulásával Mancsra emlékeztet. Ugyanaz a jellem, ugyanaz a viselkedés… Ezért lett remény a neve.
Hope is nehezen viseli szeretett gazdája elvesztését...
Zárszóként, kíváncsiak vagyunk Lehóczki László véleményére: hogyan lehetne erősíteni a hazai állattartási kultúrán?
Egészséges példaképek kellenének. A hazai állattartó társadalom önszabályzó berendezkedésű, akik elé, ha jó példát és célokat állítunk, az eredményre vezet. Ha többen vannak, akik betartják a felelős állattartás szabályait, akkor elérhető, hogy mindenféle hatósági beavatkozás nélkül is rávezessék a követendő útra a többieket, vagy épp kilökjék maguk közül azokat, akik nem odavalók.
Írta: Tóth Krisztián Márk
Képek forrása: FB/Lehoczki László Official
